Mi is lehetne jobb indító poszt egy disztópikus filmekkel foglalkozó blog számára, mint az Éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája, mely épp most került a mozik műsorára.
A 2008-ban megjelent Suzanne Collins regény óta nagy kedvencem az a társadalom-kritika, és disztópikus jövőkép, amit az amerikai írónő megjelenít az Éhezők viadala regényekben. A történetek egy jövőbeni diktatúrát vázolnak az olvasók elé, mégpedig Panem államát, melyben a 12 körzet lakosságát élet-halál játékok megrendezésével, úgynevezett "éhezők viadala" küzdelmekkel foglalják le, hogy ne az elnyomással foglalkozzanak. Akárcsak az ősi Rómában: "kenyeret és cirkuszt a népnek" (panem et circenses) azaz gladiátori játékokat, hagy mulasson a nép és felejtse el helyzetét. Ebből az alapötletből és regény-folyamból születtek meg aztán 2012-től a Hunger Games filmek, melyek mind a kedvenceim lettek.
A négy eddig megjelent Éhezők viadala siker-film után most itt az új epizód, ismét Francis Lawrence rendezésében, mely november 16-án került a hazai mozikba. Kissé szokatlan, hogy ezúttal nem találjuk a korábban megszeretett karaktereket, mivel a cselekmény kb 60-65 évvel korábbi idősíkban játszódik, amikor Snow elnök alig 18-20 éves mindössze. Így nyilván nincs a karakterek között Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence), Peeta Mellark (Josh Hutcherson) vagy Haymitch (Woody Harrelson). Kapunk viszont új karaktereket, új színészeket és egy érdekes sztorit, sok látványos jelenettel. Az utolsó, 2015-ös Hunger Games részben a Snow elnököt alakító Donald Sutherland már 88 éves volt (így vélhetően karaktere, Snow elnök is e-körüli kellett hogy legyen) így jócskán nagy időbeli ugrás visszafelé az a kor, amikor csak 18-20 esztendős és még főiskolára, egyetemre készül. Az Énekesmadarak és kígyók történetek kezdetén még csak 9 éhezők viadala játék ment le és éppen a tizedikre készül Panem népe.
A kép forrása: digitalspy.com
Ami a szereplőket illeti: az ifjú Snow-t, a szőke Tom Blyth alakítja, a lányt pedig (a karakter neve: Lucy Grey) aki a tizedik éhezők viadalán a mentoráltja lesz: Rachel Zegler. Mindketten jól játszanak, főleg Tom Blyth akiben sikerül felfedezni az öreg Snow elnök jellemvonásait (nyugodt elegancia, higgadtság, magas értelem, ravaszság és gátlástalan, rideg könyörtelenség) és még külsőre is hihető a dolog, hisz magas, vékony figura. Rachel Zegler ugyan nem annyira átütő jelenség mint Jennifer Lawrence, de természetes szépség és hiteles karakterében.
Ami a történetet illeti:
.. Panem éppen a tizedik éhezők viadala verseny megrendezésére készül, mely egy nagy vasbeton arénában zajlik majd, ám a diktatúra vezetői azzal szembesülnek, hogy egyre kisebb az érdeklődés a viadal iránt a lakosság körében. Fel kell tehát dobni az egészet, így az elnök (akit soha nem látunk), illetve Dr Gaul hadügyminiszter (Viola Davis) és az Akadémia dékánja: Casca Highbottom (Peter Dinklage) úgy döntenek, hogy az Akadémia által kiválasztott mentoroknak kell kitalálniuk valamit, hogy pártfogoltjuk népszerűbb legyen (és így az egész műsor is). A legjobb mentor (akinek versenyzője győzni tud) magas elismerésben részesül. A mentorok között van az ifjú Coriolanus Snow is, a híres Snow tábornok fia. (Korábban a tábornok és az Akadémia dékánja együtt találták ki az éhezők viadala versenyeket.) Csakhogy az ifjú Snow szegény sorsú és csak akkor van esélye kitűnni, ha valóban az ő pártfogoltja győz. Viszont egy ifjú leányzót kap, Lucy Grayt a 12-es körzetből, aki bár szépen énekel, nem túl erős és félelmetes ahhoz, hogy esélyes legyen a végső diadalra. Ravaszságra és csalásra van tehát szükségük és arra, hogy teljesen megbízzanak egymásban. Utóbbi össze is jön, sőt a két fiatal között gyengéd szálak is szövődnek a verseny alatt. A lány érzi, hogy Coriolanus védelmezni akarja őt és a fiú is megkedveli Lucy Greyt, akit alkalmasnak talál a győzelemre. A siker nem marad el: sok izgalom után - mely számtalan összecsapást is hoz a versenyzők között - végül valóban Lucy Grey lesz a tizedik viadal győztese. Viszont a dékán rájön arra, hogy Snow csalt a lány érdekében, így bár győztest hirdetnek Coriolanust egyszerű békefenntartó-közlegényként a körzetekbe küldik (félreállítják). A 12-es körzetben azonban újra találkozik egymással Lucy Grey és Coriolanus. Ezúttal új a helyzet: a fiú karrierre vágyik, hogy visszatérjen a fővárosba testvéréhez és nagyanyjához, a lány pedig inkább elvonulna a természetbe, távol a diktatúrától. Eleinte úgy néz ki, hogy együtt maradnak és a lány tervét valósítják meg, de közbejön egy váratlan esemény: Coriolanus legjobb barátja, a szintén békefenntartó Sejanus az ellenállókkal kezd szervezkedésbe, így az ifjú Snow válaszút elé kerül: beárulja barátját és ezzel előrébb juthat (a lányról is lemondva) vagy hallgat és elvonul a világtól. Végül a karriert választja és jutalma nem marad el: visszakerül a fővárosba, ahol Dr Gaul jobbkeze lehet és később az elnök cím várományosa.
A kép forrása: koimoi.com
Az új Éhezők viadala egy érdekes és fordulatokban gazdag történetet mesél el, mely bővelkedik izgalmas jelenetekben és harcokban. Azt egész film jól érzékelhetően két részre tagolódik: az első szakasz középpontjában maga a viadal áll, rengeteg harccal, míg a második rész a viadalon győzelmet arató leányzó és az őt mentoráló karrier-éhes Snow története a 12.körzetben.
A viadalnak helyet adó aréna teljesen eltér a korábbi részek erdős színterétől, inkább egy hatalmas beton stadionra emlékeztet. Ezt az eleve sivár épületet rendezi át az ellenállók robbantása, így végül a versenyzők egy lepusztult törmelékes közegben harcolnak egymással. A küzdelemben Lucy Grey az elbújást választja, de Snow odakintről többször megsegíti, aminek köszönheti végső győzelmét. A film második szakasza bemutatja a 12. körzetet (mely később majd Katniss otthona is lesz) és megállapíthatjuk, hogy egy bányászok lakta szegény terület, ahol a diktatúra már abban az időben is békeőrökkel uralkodott. Ebben a közegben szolgál egyszerű katonaként Snow, aki legtöbb idejét vagy Lucy Grey mellett tölti vagy barátjával.
Nagyon jók a képi beállítások, a kígyó-motívum többször visszatér és a poszáta kártyát is kijátssza a script. Ebben az új megközelítésben a poszátákat Dr. Gaul afféle biológiai fegyverként használja és egyébként is állatokkal kísérletezik laborjában, ahol úgy tűnik szörnyeket teremt. (Hogy ezt miért teszi, igazából nem tudjuk.) A rendezés többször tesz utalásokat a korábbi részekre: az egyik növényt Katnisskének neveznek többször is és felcsendül Katniss kedvelt dala is a "Jöjj hát".
A kép forrása: direkte.vg.no
Ami a negatív kritikai észrevételeket illeti: alig néhány akad csupán. Az egyik, hogy soha nem látjuk az elnököt (pedig állítólag ő a legfelsőbb döntéshozó a Panem nevű diktatúrában), és az is fura, hogy a film említett első és második része között nagy a stílusbeli különbség, mintha igazából két filmet látnánk, melyek közül messze az első a jobb. Kicsit zavaros Snow helyzete is: elvben egy befolyásos tábornok fia, de fiatalon éhezésre kényszerű és még akkor is nyomorog, amikor az Akadémiára jár. A korábbi részekben a felső elit dőzsöl, de az ifjú Snow bár a kiváltságos kaszt tagja, kinézi a falatot mentoráltja szájából (aki az egyik jelenetben megfelezi vele a hozzá bejuttatott nyomorúságos ételt). Enyhén szólva nevetséges a poszáta-ügy is, egy madár mely valamiféle szerkezettel bármilyen beszélgetést rögzíteni tud és "lejátszani". Alighanem ez az egyetlen igazán gagyi dolog a filmben.
De persze megbocsátható mindez, mert a filmnek van lendülete, megfelelő tempója, jó a rendezése, tartogat meglepetéseket, fordulatokat, kiszámíthatatlan és izgalmas illetve látványos is. Röviden: méltó az eredeti részekhez. A Disztópia blog értékelése mindezek miatt: 4 csillag.
Mi a disztópia?
